Megérzem a hétköznapok terhét – az utcán sétálva

M

 

Harmincaséi már a melleim,

Megcsapott a szikkadt múlt idő,

Senki én, és senki sincsen

Itt; az utcán betonfal a temető.

 

Nehezék a test, és a hogyan tovább,

Megkérdezlek erről a kirakatban állva,

Míg lezuhan, elmereng, vagy felizzik

Mások szűkre szabott válla.

 

 

 

Írta: aseregely

Legutóbbi bejegyzések

Kategória